Kedves Naplóm!

Zach meglett, elég rossz bőrben van a gyengélkedőn. Na de inkább elmesélem az egészet előről.

Szóval reggel egy szék mindig üres volt az órákon. Zach ugyanis nem került elő. Én szünetekben be-benéztem a fiú WC-kbe. Általában ott is az eltűnt hetedikesről beszéltek. Aztán jóslástan előtt elmentem ahhoz a lépcsőhöz, ahol utoljára láttam. Nem láttam nyomát semminek, csak az egyik fülbevalóm lett meg.

Azaz mégis találtam egy cetlit, de azt már a lépcső felett. Rá volt írva, hogy éjfélkor legyek a Tiltott Rengetegben, és hogy akit keresek, biztonságban van. Azt hittem, hogy éjfélkor majd találkozok Zachkel, de közelebb volt, mint gondoltam. Benéztem a gyengélkedőbe, ahol el volt kerítve egy ágy. Madam Pomfrey úgy fogadott, hogy muszáj odamennem, a beteg engem hív!

Nos, Zach rendkívüli állapotban volt. Nagyon nyúzotnak tűnt, és be volt kötve az egyik lába, és a ...-ja. Ezt onnan tudom, hogy a nadrágja kicsit lecsúszott. Azt mondta, hogy bocsánatot kér, amiért nem fogadta el a segítségemet, meg, hogy szeret.

Óóóóóó!!! Annyira boldog vagyok, mert egy olyan csókot kaptam tőle, amit soha életemben nem fogok elfelejteni! Olyan lágy volt, olyan érzéssel teli, olyan hálás! Meg olyan... fantasztikus. De sajnos olyan rossz állapotban van szegény. Francba! Olyan hülye vagyok, itt nyomulok az olyanokkal.

Tehát szeret. Jobban szeret, mint eddig, én úgy érzem. Ez annyira jó!!! Hirtelen olyan boldog lettem. Na, megyek készülni a találkára, még láthatatlanná kell varázsolnom magam, és el kell rendeznem, hogy hol vagyok állítólag.

23 óra 27 perc