Kedves Naplóm!

Tegnap végülis Zach sajnos csak azért jött be, hogy közölje, mára(tegnapra) még van büntetőmunkám. Ezt a szívást! Takarítanom kellett. Fél tizenkettőkor értem vissza, mindenki aludt, kivéve Zach. Ő lent várt a klubhelyiségben. Engem várt. Megkérdeztem, hogy miért, nem szólt egy szót sem. Intett, és felmentünk az ő hálójába.

Bevezetett, kezdtem félni, hogy mit akar éjjel az ágyához közel. Az a gondolat futott át rajtam, hogy Draco is, meg ő is rám akar bízni valamit. Nem tévedtem túl nagyot, de azért... Egy papírt vett ki az ágya alól. A kezembe adta, és a szoba ajtajáhou kísért. Nem látszott túl boldognak, de megcsókolt.

Nem akartam, hogy ne bírjak aludni a levél miatt. Az éjjeli szekrényre tettem, és ahogy befeküdtem az ágyba, rögtön elaludtam. Reggel ahogy felébredtem, kibontottam a levelet. Azaz kinyitottam, mert már felbontotta valaki. Ezt nem hiszem el! -gondoltam akkor. Draco írt.

Susan!

Most már nem ott van a rejtekhelyem. Veszélyes írni. Talán ez az utolsó levelem. És valószínűleg Roxmortsban sem találkozunk. A dolgok megfordultak. Lehet, hogy te nem hiszed el, de tovább fokozódtak a negatív dolgok. Most már olyan helyen sem maradhatok, ahol voltam. Kérlek, hogy ne mutasd meg senkinek azt a kis csomagot. Az a legjobb ha ki sem bontod. Talán valahogy elrejthetnéd a Szükség Szobájában.

D.M.

Az volt az érzésem, hogy Zach kitalálta, hogy ki írt nekem. És nem tévedtem sokat. Egyik szünetben egy üres folyosóra mentünk. És a zsebéből elővette a csomagot, amit kaptam. Úgy fürkészte az arcomat, hogy direkt nem lepleztem le magam. Aztán elmentünk a Szükség Szobájába.

-Nos, ha te még nem, én már megnéztem, mi van benne. Ne szólj egy szót sem! Majd, miután elmondtam. Senki nem volt ébren, mikor bementem a szobádba, nem volt túl könnyű, de a seprűmmel igen. Azért mentem át, mert véletlenül az én ablakomba érkezett a levél, amit fel is bontottam és elolvastam. Megnéztem, mi van benne. Mit tippelsz? De először is rejtsük el valami biztos helyre. Idevarázsolok egy széfet, amit csak egy szóval lehet kinyitni.

Még ha akartam, sem tudtam volna megszólalni. Milyen szóra nyitható ki a széf, amibe most éppen beteszi a csomagot?

-Most bizonyára meglepődtél. Nyugi, nem szólok róla senkinek. De azért rád fér egy kis kaja, kihagytad a vacsorát és az éjszakai betörést. Tudom, hogy találkoztál vele. -úgy nézett rám, mint akinek ez teljesen természetes.- Nos, az a szó nyitja ki, ami a csomagban van.

-Micsoda? Halljam a szót!

-Nem lehet! Bocsi, de majd ha egyedül eljössz ide, kipróbálgatsz mindent!

-Ezt nem teheted! Akkor ha így nem, majd...

-Nyugi. Úgy is tudom, hogy amikor felvezettelek az ágyamhoz, nem az jutott eszedbe, hogy kiveszek alóla egy papírt. Én sem most jöttem le a falvédőről. Felőlem jöhet, de nem érsz el vele semmit. Amúgy sincs biztos hely.

-Akkor miért IDE rejtetted el a széfet?

Nagyon fura arckifejezése volt. Kicsit mérges volt, ugyanakkor vágyakozó is. Aztán kicsit rémült arcképet vágott:

-Már tuti rég elkezdődött az óra.

-Tényleg!

-Most már holnap én is büntetőmunkán leszek. Siessünk!

Elrohantunk, és igaza lett. Holnap büntetőmunkán leszünk. Ma nem volt edzés. Szar ügy. De még lehet valami csoda folytán.

17 óra 04 perc