Kedves Naplóm!

A mai nap igen hosszú volt. Meg a tegnapi is. El kellett rendeznem, hogy mindenki azt higgye, hogy a konyhába szököm el, mert vacsoránál alig ettem, mert fájt a fejem. Segítettek varázsolni egy babát, amit beraktak az ágyamba. Fél tizenkettőkor már mindenki mélyen durmolt. Felvettem a pulcsimat, a kabátomat és a cipőmet, úgy mentem ki a folyosóra, ami a mosdóba vezet. Szerencsére az egy szűkebb folyosó, az ablakok is kisebbek, így nem volt nagyon feltűnő, hogy a rácsot levarázsoltam róla.

Kint meglepően hideg volt. Hiába, már október van. Az erdőszélre érve döbbentem rá, hogy az illető nem a szélén vár. Meggyújtottam a pálcám végét, és elindultam befelé. Olyan érzés fogott el, hogy becsaptak, és valaki a suliból becsapott engem. Már majdnem visszafordultam, mikor az egyik fa mögül egy sötét alak lépett elő. Magas volt, és –habár a köpenye bő volt- sovány. Az arca nyúzott, a hangja rekedt, mély, férfias. Draco volt az.

-Végre itt vagy. Már majdnem elindultam az erdő szélére.

-Mi történt veled?

-Az ne érdekeljen. Itt ez a csomag, őrizd meg jól!

Elraktam a zsebembe, olyan kicsi, de azért épp hogy csak elfért benne. Aztán észhez kaptam.

-Mi van benne? És mért adod nekem?

-Felőlem megnézheted mi van benne, de ne érj hozzá! Nálam nincs biztonságban. Ha tanév végéig nem jelentkeznék, akkor is tovább kell őrizned.

-Keresi valaki?

-Igen, és ha ő megszerzi…

-Nem nagyon érdekel, mi történik akkor, azt szeretném tudni, hogy ki ez az ember.

-Nem, azt nem mondhatom el. Senkinek ne szólj róla!

-Ennyi? Jó éjt!

És elfordultam, léptem párat, aztán egy nagyon erős kar fogta meg a karomat, és visszahúzott. Malfoy olyan közel húzott magához, hogy szinte egymás szájába leheltünk. Közelről is látszott, milyen sovány az arca, és hát ugyanolyan sápadt volt, mint iskolai éveiben. Talán az emelte ki még jobban, hogy a szeme körül olyan volt, mintha kifestette volna. A haja kicsit sötétebb lett, és hosszabb. Aztán eszembe jutott valami:

-Te tulajdonképpen most hol laksz?

-Itt.

Mondhatom nagyon bő válasz, de komolyan megsajnáltam Malfoyt.

-Megmutatnád?

Kicsit beljebb mentünk, volt ott egy kis barlangszerű valami, ahol volt egy kis tábortűz. Teljesen kikészültem, de még most sem értem. Ez nagyon durva. Valahogy nagyon hülyén nézhettem ki, mert tökre meg voltam lepődve, nagyon-nagyon sajnáltam Dracot, de ugyanakkor picit viccesnek találtam, hogy valaki ott lakjon. Nem tudom szavakkal leírni, mit érzek, ha rá gondolok.

Aztán visszamentem action nélkül. Visszavarázsoltam az ablakra a rácsot. Farkas éhes voltam, de már nem volt erőm, nagyon fáradt voltam. Kabátostol befeküdtem az ágyba. Aztán rádöbbentem, hogy ez hülyeség volt. Levettem mindent, bedobtam a ládába, a csomaggal együtt. Azt a legaljába tettem.

Reggel nagyon fáradtan, de felkeltem. Mindenki csodálkozott, hogy éjjel kiszöktem a konyhába, reggelire mégis mennyit eszek. De hát ez így jött ki. Mindegy. Zach ma nagyon kedves volt, és edzésen is jó volt most mindenki. Na jó, Brendon kicsit béna volt, de hát csak harmadikos.

Elég jó volt a nap, habár fárasztó, ma sokat kell aludnom. Ebéd után aludtam egy órát, így lemaradtam bájitaltanról. Ezért holnap büntetésem lesz, még nem mondták meg, hogy mi. De ez nem izgat most. Bejött Zach. Majd folytatom a mát, ha lesz még valami érdekes benne.

21 óra 17 perc