Kedves Naplóm!

Nos, most volt a Hugrabug-Hollóhát mérkőzés, elég izgalmas egy meccs volt. ok minden érdekes történt benne, többek között az is, hogy a ruhám... Na, szóval, repülök, és két ordalról közrefognak engem. És egy ötödikes tag éppen elsuhant mellettem a gurkót üldözve, és úgy suhintotta az ütőjét, hogy szó szerint letépődött a ruhám. Egy mozdulattal a köpenyemnek, és a nadrágomnak is annyi lett.

De ez még a mérkőzés elején volt. A fölsőmben, a csizmámban, és egy francia bugyiban repültem a seprűmön. Persze a kommentár alaposan kifejtette, hogy mi is történt. De végülis alapjába véve nagyon jó meccs volt, és nyertünk. Csak egy kissé zavarban voltam, mikor úgy emeltek fel a szurkolók, hogy nem volt rajtam nadrág.

Basszus, most nincs kedvem leírni, hogy miket mondott tegnap Draco, mert most nagyon örülök. Úgy tűnik, hogy most a legerősebb a Hugrabug csapata az elmúlt évszázadban. És annyira büszke vagyok az egész csapatra, Nem mintha az én érdemem lenne, mert Zach a kapitány. Eddig mindig azt néztem, hogy miért pont ő, de már meggyőzött, hogy ő Roxfort legjobb játékosa.

A diadal után a hollóhátasok ránk sem néztek, max pár felsőbbéves fiú a nadrágom hiányát élvezte. De mi tarottunk egy görbe estét a klubhelyiségben. Mindenki tökre élvezte a bulit. És mégis volt egy pesszimista ember, aki valamilyen okból kifolyólag mégsem volt boldog, nem tudta elfelejteni egy percre sem a tegnap hallottakat, vagy talán egyéb dolgokat...

De mindenesetre egy időközben nem jártak ezek a negatív gondolatok a fejében. Amikor játszott, amikor hatalmasakat ütött. Akkor volt boldog, ott találta meg a teljes kikapcsolódást. Mert neki a kviddics az életének legnagyobb értelme. Az az ő kiteljesedése. Igen, Zach magába punnyadt a buli ideje alatt, és én odamentem hozzá megvigasztalni.

De elutasította. Nem akart a társaságommal lenni. Még csak a szemembe  se nézett. Nem tudtam, hogy ennyire hatottak rá azok a dolgok, amiket Draco mondott. Én is törődök velük, de nem ennyire! Szegény Zach!

23 óra 15 perc